Kovács Kati romantikus dalaiért klikk IDE.
Zűrzavaros évek. Lehunyt szemmel nézed: elsodor a karnevál.
Évek óta várod, hogy megértsd ezt a táncot. Meg-megáll körbe jár.
Furcsa jelmezt adnak rád, és úgy tűnik neked,
Hogy mindenkinek fontos a rád osztott szerep.
Magadban állsz és nem tudod, mi történt és, hogy történhetett...
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék, ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod, vajon holnap bírod-e még?
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék, ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed, hogy az életed csak a tiéd.
Nem vagy biztos benne mikor, miért, merre, de pár dolog már elveszett.
Számlát írsz a porba, átadnád, ha volna, de furcsa így, hogy nincs kinek.
A parton állva eltűnődsz, a folyó hogy rohan. Elmennél egy szép nap. De hová és hogyan?
Tudod már, hogy minden túl közel, vagy túl messze van.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék, ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod, vajon holnap bírod-e még?
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék, ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed, hogy az életed csak a tiéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése