Kormos a tető, füst a levegő,
Ólomszínű köd szitál furcsa kockaköveken,
Az ismert helyeken ma végig járunk,
S száz emlék száll.
Bár egy év elmúlt, bennem nem fakult
Az a perc ma is enyém,
Tanúm rá ez a szerény kis külvárosi lámpafény.
Itt csókoltál meg, nem törődve senkivel.
S itt mondom neked újra: más ma sem kell.
Kormos a tető, füst a levegő,
Ólomszínű köd szitál,
De az ólmos ködön át, elértem hozzád,
S ma is mint, egy éve, nézek csókot kérve terád.
A dal ITT hallgatható meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése